Csakazértis futok!

Szabó-Kopjár Ildikó vagyok, száraz tények alapján 2 gyerkőc anyukája, feleség, dolgozó nő, hobby sportoló. De mint mindig, a sablonok mögött nálam is sok minden van a felszín alatt...

A sport, mozgás mindig fontos volt az életemben, ez hol aerobic, hol spinning, hol TRX, vagy funkcionális edzések képében volt jelen a hétköznapjaimban.

Második gyermekem születése után nem sokkal, 2011-ben, hosszasan fennálló ízületi gyulladások után, reumatoid arthritist diagnoztizáltak nálam. Ez egy gyógyíthatatlan autoimmun betegség, ami a test ízületeit folyamatos gyulladásban tartja, rongálva azt, így hosszú távon az egyes ízületek funkciójának elvesztéséhez vezet. Nem túl szép prognózisként a tolószéket vázolták fel előttem, amit én nem akartam, és most sem fogadom el! Az ilyenkor szokásos protokoll szerint kaptam immunszuppresszív, azaz immunrendszert gyengítő, gyógyszereket, amire allergiás lettem, így állandó fájdalmaim voltak, amik érintették a kezem összes apró ízületét, a vállaimat, talpamat, még az állkapcsomat is, így rágni is alig tudtam, mindezt egy 2 és egy fél éves gyerek mellett, egy 4. emeleti lakásban. Minden mozdulat fájt. Végül kb. fél év után talált az orvos egy olyan non-szteroid gyulladásgátlót, ami hatásosnak bizonyult, így 3 hónap alatt teljesen rendbejöttem! Fantasztikus volt ismét fájdalommentesen élni! Nem sokkal ezután, 2013 elején kezdtem futni, nem rendszeresen, de valami elindult :)

A Csapat

A Mecsek Maraton Teamhez 2015 tavaszán csatlakoztam, akkor már figyeltem Őket egy ideje, irigykedve néztem amikor 1-1 rendezvényen megjelentek. Még mindig ugyanolyan büszkeséggel tölt el a mezek látványa, mint az elején. Jó érzés tartozni valahová, motiválni egymást....

2015 környékbeli versenyekkel telt el, voltak kisebb sikereim, amik tovább motiváltak a fejlődésben. (Orfűi éjszakai félmaraton váltó 2. hely, DÖKE Komló 9,5 km 2. hely, Paks-Atomfutás 7 km 3. hely, LaFarge jótékonysági futás 11 km 1. hely, sípálya futás 1 kör 2. hely) 

Aztán jött a padló ismét! Talán kicsit túltoltam a funkcionális köredzéseket, figyelmen kívül hagytam az egyre sűrűbben jelentkező fájdalmakat. A siófoki félmaratont novemberben már fájdalomcsillapítóval tudtam csak teljesíteni. A talpam minden egyes kis ízülete sajgott!

Visszatért minden, a napi 4 gyulladáscsökkentő ellenére, amit 2012 óta szedtem. Annyi volt a különbség, hogy már nagyobbak voltak a gyerekek és elköltöztünk, így a 4 emeletet nem kellett megmásznom naponta többször. De elvesztettem az egyetlen dolgot, ami igazán kikapcsol, a futást! 3 olyan hónap következett, amikor elfogytam, fizikálisan és mentálisan is, karácsonykor is csak sirattam magam. Az MMT-s tagságom is teljesen feleslegesnek tűnt, fájdalmas irigységgel néztem a futkározó társaimat. Balázzsal beszéltem is a tagságomról, de biztatott, hogy ha jól érzem magam a csapatban, maradjak, így elnapoltam a döntést. Nem volt már sok lehetőség orvosilag amihez lehetett volna nyúlni, így szteroidokat szedtem, nem keveset, hogy a napi feladatokat minimálisan el tudjam látni. Januárban elkezdtem Harkányba járni, ahol különböző kezeléseket kaptam, tünetileg próbálták enyhíteni a fájdalmat és a gyulladást, ez sikerült is annyira, hogy új erőre kapjak és eldöntsem én ebből ki fogok jönni! Többször hallottam már a paleo táplálkozásról, de csak ekkor kezdtem részletesebben utánajárni. Dietetikus végzettségem itt talán segítségnek bizonyult, noha soha nem dolgoztam a szakmában. Hamar rátaláltam olyan amerikai oldalakra, ahol már nem mint paleo, hanem mint AIP, azaz autoimmune protocolnak hívják az étrendet, ami nekem sokkal szimpatikusabb elnevezés. A diéta röviden: glutén-, tej-, cukormentes, nem tartalmaz hüvelyeseket, kukoricát, szóját, burgonyát, és gyorsan felszívódó szénhidrátokat, mint pl. a rizs. Az az alapja, hogy a szénhidrát pörgeti az immunrendszert, ami egy ilyen betegségben nem jó. Ja és semmiféle ipari feldolgozású, tartósított ételt sem tartalmazhat az étrend.

A család

Nem hangzott könnyűnek, főleg, hogy az alkatom miatt addig én bármit megehettem, sosem kellett diétáznom. Mivel nem volt vesztenivalóm belevágtam, egészen pontosan 2016.02.01-én. Rettenetes volt a kezdet, nem volt ötletem, pedig rengeteget főztem addig is. Nem tudtam a kenyeret helyettesíteni, mert nem ízlett semmi, amit csináltam. Reggelire sokáig csak rántottát ettem, hiányzott a tej a kávémhoz, utáltam a növényi tejeket…. Rengeteg energiát fektettem bele, mire napi szinten belejöttem, és össze tudtam állítani gond nélkül, hogy mikor, hol és mit tudok enni. De az eredmény hamar megjött, márciusra már csökkentek a panaszaim, elhatároztam, hogy megtanulok rendesen úszni (addig csak "mamis"-ban tudtam). Elkezdtem járni úszásra, ahol Kálóczy Zsuzsiéknak köszönhetően hamar megtanultam szabályos mellúszásban úszni, és a kezdetekkor még merev, alig mozgó vállaim is bemozogtak lassan. Áprilisban a folyamatos javulás következtében elkezdtem ismét futni, lassan, keveset. Se izmom, se állóképességem nem volt, elkeserítő volt a nullánál is lejjebbről építkezni, de végig azt mondogattam magamban, hogy legalább futok, újra futok! A diéta betartása egyre könnyebb volt, gond nélkül összedobom este a másnapi ebédem, megtaláltam a nekem való kenyeret, megszerettem a kókusztejet! :) Valamennyit lazítottam az étrenden, sőt paleonak már nem lehet nevezni, de el akartam kerülni a fogyást, és a mozgáshoz megfelelő szénhidrátot is biztosítani akartam, így hosszas olvasgatás után úgy döntöttem, nálam a fehér rizs (kevesebb lektint tartalmaz mint a barna) és a köles belefér, így ezzel a két körettel, még mindig jóval több zöldséggel kiegészítve olyan étrendet tudtam kialakítani, amin akármeddig elélek. Nem jellemző, de néha becsúszik 1-1 gluténmentes tészta (kukorica és rizsliszt), vagy pár szem chips, de amiből semmiyen körülmények közt nem engedek, az a glutén és a tej. (ha a családnak főzök, a gyerekek szokták megkóstolni hogy milyen). Közben nehezítésként kiderült, hogy a fiam laktóz érzékeny, így még egy dolog bejött, amire figyelnem kell. (Ne hívjatok minket vendégségbe :)).

Új szerelem

A futásban folyamatosan fejlődtem, egyre többször futottam szinteket is, májusban elkezdtem egy olyan futóalkalmat szervezni amire a nem hajnali-tempójú futókat vártam. Jó volt a kis csapatunk, hasonló edzettségi szintű, de nálam sokkal jobban tájékozódó futótársaimmal heti 1x terepfutottunk, ami sokat hozzátett a fejlődésemhez. Júliusban átúsztam az orfűi tavat, ami nem nagy teljesítmény, de friss úszóként elégedett voltam az eredménnyel (1.800 m 42 perc), augusztusban megvettem a várva-várt bringát, így lassan az országúti kerékpározással is elkezdtem ismerkedni.

Ismét jöttek a kisebb sikerek: Szálka triatlon M táv váltó 3. hely (én futottam, szuper bringás rásegítéssel értük el a dobogót), Ballószögi terepfutó verseny 3. hely, Paksi Atomfutás 31 km, hármas váltóban 1. hely, Misina Csúcstámadás (14,6 km, 1:36, 575 m szint) 27. hely, DÖKE-Komló félmaraton váltó, 3. hely, Mecsek Trail S táv, 2. hely, végül szezon-zárásként Siófok félmaraton 1:56-os idővel.

Mecsek Trail 2016

Féltem a téltől, már október végén ismét jelentkeztek a nemvárt fájdalmak, így előrébb hoztam a harkányi kúrát decemberre, minimalizáltam a kinti futásokat (azt még nem említettem, hogy Raynaud-szindrómám is van, ami miatt a hidegben futások után-kesztyű ide vagy oda-órákra elfehéredik, elérzéketlenedik minden ujjam), szóval több lett a futópados futás, görgőztem, és mínusz 5 fölött azért heti 1x terepfutottam, de a kúra idején ezeket is csak nagyon alapjáraton. Izgatottan vártam a karácsonyt és örültem minden fájdalommentes ébredésnek, emlékezve az egy évvel azelőtti karácsonyra! Lassan kifelé megyünk a télből, és hála Istennek még mindig futok, tele tervekkel, célokkal! Hosszú távra nem tervezek, igyekszem csak 3 hónapra előre elköteleződni 1-1 verseny mellett, hiszen sosem lehetek biztos benne, hogy fél év múlva ugyanilyen jól leszek-e, de hát ki lehet ebben biztos?! Egy dolog tuti, ami rajtam múlik, megteszem, megharcolok minden kilométerért, nem hagyom, hogy a betegség a hatalmába kerítsen és legyőzzön, és hiszem, hogy reményteljes a jövőm!

MMT Hero 2016 Legsegítőkészebb csapattag