Amiért nekem nem való a Strava

Amiért nekem nem való a Strava

A Strava valamint a hozzá hasonló oldalaknak gyakorlatilag az a célja, hogy a saját edzéseinket nyomon tudjuk követni. Miután közösségi oldal funkciót is betöltenek, így a kapcsolati hálónk az ilyen platformokon alapvetően a hasonló érdeklődési körből, a sport szeretetéből adódóan alakul ki. És nyilván miután vannak már követőink, és mi is követünk ismerős arcokat, akiket versenyekről, futóklubbókból, vagy csak hallomásból ismerünk, elkezdjük az ő edzéseiket is figyelni.

Nálam itt kezdődött a probléma. Sokáig csak úgy voltam jelen a Straván, hogy a páromon kívül nem volt más kontaktom, és teljesen le voltam titkosítva. Aztán a Runnabe táborban többen futottunk együtt, hiszen ez egy futótábor volt. A Strava pedig attól még, hogy az én profilom titkos volt, összekötött, azokkal akikkel adott napokon együtt mentünk. Ennek hatására nyilvánossá tettem az oldalam, elkezdtek bekövetni, majd én viszont, és pár hét alatt közel 100 ismerősöm lett oda-vissza. Eleinte tök jópofa volt látni, hogy futópajtik épp az ország vagy a világ mely pontján hol és mit edzenek. Aztán felfigyeltem a híresebb és jobb futókra. UB, UTT, UTH nyertesekre, 6-12-24 órás VB résztvevőkre, világbajnok edző tanítványaira. Pik-pak Strava függő lettem.

Őszintén megdöbbentem például, hogy miért is nyilvános a profilja egy-egy híresen jó futónak. De tetszett, és ezt kihasználva, úgy gondoltam, legalább tanulhatok tőlük. Hirtelen én is edzőnek képzeltem magam. Elkezdtem mások edzéseit elemezgetni, majd másolni. Nem túl etikus módon. Hiszen ők az edzésekért komoly összegeket adnak ki havonta. Abba meg bele sem gondoltam, hogy azok a mindennapi edzésmunkák az egyéni pulzuszónákhoz igazított, személyre szabott hosszú távú tervezési stratégia részei. Így eljutottam arra a szintre, hogy a Stravával keltem és feküdtem, mindenkivel foglalkoztam csak épp a saját edzéseimmel nem. Úgy csináltam, mintha érteném, hogy ki mit csinál. És borzasztóan tudományosnak és tudatosnak képzeltem magam. Büszkeséggel töltött el, hogy nekem nem is kell ám edző, majd jól kilesem én, hogy ki hogyan edz és majd jól megcsinálom én is ugyanazt. Értsd lefutom ugyanazt a távot, megközelítőleg ugyanannyi idő alatt. Semmi pulzuskontroll. Hónapokig éltem ebben a tévhitben. Aztán elkezdtem érezni, hogy nem fejlődöm, ellenben jelentkeztek apróbb sérülések. Ennek a stagnáló állapotnak a hatására elmentem teljesítménydiagnosztikára, a Pécsi Tudományegyetem laborjába. Ott jött az első meglepetés. Tömören a lényeg: rettenet, ahogy edzek, és amit csinálok az teljesen rossz pulzus-tartományokban zajlik. Tökéletesen arcon csaptam önmagam. Gyakorlatilag hónapokig feleslegesen terheltem túl a testem, eredménytelenül. Miután megkaptam a zónáimat, valamint a szerelmemtől egy pulzuspántot, hogy még pontosabban tudjam a saját célzónáimat tartani, elkezdtem edzőt keresni. Sokáig gondolkoztam kit kérjek fel. Lubics Szilvi ultratáborában pedig megtaláltam. Lényegében az fogott meg, amit mondott, hogy nem azért kell edző, hogy edzéstervet írjon, hanem azért, hogy „megvédjen önmagamtól”. Nos akkor elhatároztam, hogy megvédem magam a Stravától is.

Azt gondolom, hogy a Strava nagyon jó dolog, annak, aki tudja kezelni, hogy vannak nála sokkal jobbak. Nekem valahogy mindig elment a sikerélmény érzete, amikor azt hittem, hogy mennyire jót edzettem, aztán meg végigpörgetve a feed-et láttam, hogy mások mennyivel gyorsabbak. Nekem futás ügyileg elég kevés az önbizalmam, nem vagyok versenyző típus, nem vagyok tehetséges futó. Abszolút nem vagyok futó alkat sem. Most már tényleg arra használom a Stravát, amiért van: a saját edzéseimet figyelem rajta. Ennek érdekében jó pár sporttárs követését leállítottam, a saját érdekemben. Vagy azért, mert az edzéseik számomra nem voltak motiválók, vagy azért mert csak bosszantott, hogy mennyivel ügyesebb nálam, vagy azért, mert olyan edzésmunkát végez, amiből én nem tudok magamnak kivenni. Most már nagyon kevés követőm van és én is csak néhány csapattársat és barátot követek, és szabad perceimben nem a Stravát pörgetem.

Bea