Egy hetes paleo menüzés a ROOM bistro&clubban

Az úgy volt, hogy április 8-án megtisztogattuk a Tubes Ultra Trail útvonalát és a ROOM bistro&club a Mecsek Maraton Team Sportegyesület közbenjárására felajánlotta, hogy munkánk elismeréseként egyikünk egy hétig végigeheti az étterem paleo menüjét (merthogy nekik ilyen is van!). Szily Attila volt a szerencsés nyertes, de nem tudott élni a lehetőséggel, így átvettem tőle a kést és a villát, hogy leteszteljem a pleisztocén konyha remekeit.

Szubjektív beszámoló:

Hétfő

Későn érkeztem. Feltehetőleg egy neander-völgyi horda foszthatta ki a pultot már dél körül, úgyhogy a napi menüből csak köret maradt, de szerencsére a terjedelmes kínálatból össze tudtak nekem állítani egy egyedi paleo csomagot.

Gyömbéres paradicsomleves uborka kockákkal (pirított mandulás brokkoli krémleves helyett)

A paradicsom komoly viták tárgya a paleo közösségen belül: egyesek szerint lektin tartalmától autoimmun beteg leszek, mások szerint még pont belefér. Megnyugtató, hogy a Room Bistro is az utóbbi progresszív iskolát képviseli. A levesnek szerencsére semmi köze a menzás, késői pliocén idején konzervesített, betűtésztás, kristálycukorral felütött rettenethez. Inkább a gazpacho-vonalat követi: friss, krémes, savanykás és az apró rostok elárulják, hogy nem sűrítményből készült. A gyömbér éppen csak érződik, nem uralja el samponízzel a levest, mindössze felerősíti a friss és savanykás paradicsomosságot. Az uborka kockák csodásan hidegek és roppanósak, a színek az ízekhez hasonlóan frissek. Tökéletes egy ilyen punnyadt meleg naphoz. Valamilyen borsos szószos csirkemell (rozmaringos pulyka helyett) gombás tojás lepénnyel

A csirkemell könnyen túlsül és akkor olyan kemény és szikkadt lesz, mint a gyapjas mamut talpa. Itt szerencsére nem ez a helyzet, ideális az átsültség/szaftosság hányados. A gombás tojáslepény nagyon laktató, gomba nélkül túl száraz is lenne, szerencsére a csirkét borító szaft is besegít. Nem különleges, vagy izgalmas, de mindenképp jó arányérzékkel összerakott, korrekt főfogás.

Kedd

Kapros-mandulatejes csibeleves

A kapor és a mandula első hallásra ijesztő kombináció, de szerencsére az utóbbi íze egyáltalán nem érződik, csak a színért és a sűrűségért felelős. Nagyon gazdag leves, nagy roppanós zöldségekkel, gombával és persze csirkével. A csirke mennyisége szerényebb volt, de ez véleményem szerint csak merőkanál-kezelési anomália lehetett. A kapor nem szárított, hanem friss, szemre sok van a levesben, de az íze mégsem ural el mindent. Harmonikus és üde.

Fehérboros gőzölt harcsafilé párolt zöldséggel, citromfű mártással

Színkavalkád, ropogós frissesség, tavaszias ízek. A harcsa harcsaságát nem tudom megítélni, a halak margarinjánál és parizerjénél, azaz a pangáziusznál sokkal jobb, de meglepő lenne, ha egy menübe tényleg beleférne a valódi szürke harcsa. A lényeg, hogy nem mocsárízű és nem is íztelen vizes vatta, a citromfű mártás nagyon jól eladja. A zöldségköret sokféle jóságból van összerakva, pont falatnyi méretű darabokkal, nem nyers és nem is krémmé főzött. Ez a főétel sokkal jobban harmonizál a levessel, mint a tegnapi.

 Szerda

Édesburgonya kelleves

 A jó öreg kelkáposzta leves tehát elkészíthető paleo stílusban is. Mindössze annyi kell, hogy a krumplit édesburgonyával helyettesítsék és persze tejföl sem kerülhet bele. Nagyon tetszett, hogy nem főttek krémesre a nagy kellevél darabok, egy kis ropógósságot megőriztek. Azért ízében ez a jó öreg kelleves, nem több. De ez több, mint 35.000 éve így van jól.

Újhagymás totuval töltött csirkemell, zöldség spagettivel

Igen, a „totu” hallatán én is úgy néztem, mint egyszeri Homo habilis a részecskegyorsítóra, de gyorsan felvilágosítottak, hogy ez tulajdonképpen tejmentes túrópótló. Tojásfehérjéből készül és a felhasználási területe is megegyezik az igaziéval. Hagymával keverve jelen esetben egy gusztusos csirketöltelékké alakult, egy szép paprikás szósszal leöntve kellően szaftos és már-már a nemzeti lobogó színeit idézi. A paleolit zöldség spagetti a totuval ellentétben nem utánozni kívánja neolitikus megfelelőjét, hanem újragondolja azt. Többféle zöldségből (cukkíni, répa, kel, uborka) áll össze és hosszú, vékony spagettialak helyett inkább ceruza vastagságú és hosszúságú. Szép és finom főétel, a mai levest messze lekörözi.

Csütörtök

Szárnyas karfiolleves pestoval

A karfiollevesnek természetesen nincs szárnya, csak a csirkének, ami bőséggel került bele. A pesto igen jó fűszere lett a nem túl ízgazdag csirke-karfiol kombinációnak, zöldítette, zsírosította és diszkrét kis aromával megtolta. Egyszerű leves igen ötletesen feljavítva.

Cukkini rakott húskenyérrel

Természetesen megint késve mentem (1-kor!), így a paleo köretet valakik már felzabálták előlem. Cukkini helyett paleo elveknek megfelelő köretet választottunk: karfiolkrémet. Oh, wait! A leves is karfiolos volt, de ez egy ilyen puffadós nap. A krém az én ízlésemnek túl fokhagymásra sikerült (vagy csak túl hisztis és öreg a gyomrom), de azért finom. A húskenyér, mint név. Háááát, kollégiumi menzákon és a magyar vendéglátás mélyebb bugyraiban szocializálódva nekem ez a tegnapi maradék kreatív eltüntetésének szinonimája a fasírttal és a pástétommal együtt. A csalásra úgy lehet ráismerni, hogy a darálék agyon van fűszerezve (általában borsozva). Itt szerencsére nem ez a helyzet, könnyű, már-már kevés ízű a húskenyér. Lehet, hogy mégsem átverés? Az egész egy szép színű, kissé csípős szósszal van nyakon öntve. Ezek így külön-külön finomak, de valahogyan, valamiért együtt van egy samponos-tusfürdős utóízük. Hosszasan próbáltam rájönni, hogy melyik összetevő a felelős, de közben elfogyott az egész. Szóval annyira mégsem volt rossz, sőt.

Péntek

 Zöldség krémleves pirított csirkemájjal 

A leves kibogozhatatlanul sokféle zöldségből áll, a színe egészen különleges sárga, apró fehér és sötétbarna szemcsékkel. Remekül harmonizál a roppanós csirkemáj kocka feketébe hajló sötétbarnájával. Külön pluszpont, hogy nem akarták megúszni valami májgaluska szerű izével, ez bizony tömör máj. A zöldségek ízét nem nyomja el semmilyen fűszer, minden harmonikus és szép. 

Zabpelyhes-batátás csirke, balzsamos levélsalátával 

A tányért szinte teljesen eluralta egy súlyosan szénné égettnek kinéző mamuttalp, a zsenge kis salátalevelek csak nyögtek alatta és balzsamosat izzadtak. A rémisztő feketés-sötétbarnás kéreg reszelt batáta – tehát édesburgonya egzotikus karibi hangulatot idéző néven - és zabpehely keveréke. És nem égett oda, csak ropogósra karamellizálódott, belül pedig kifejezetten szaftos. Egy griffmadár, vagy testépítő csirke komplett mellkasát borítja be egyébként ez a kéreg. A köret tehát egybe lett dolgozva a hússal, ami nagyon szellemes és önmagában is igen laktató megoldás, a saláta csak azért kellett, hogy ne legyen olyan magányos a tányéron a csirke. Eddig is jóllakattak a megkóstolt menük, de ez a mai az átlagosnál is komolyabb mennyiség volt, a kajakómát alig tudtam lábon kihordani.

Szombat

 

Amíg én az Ultrabalatonon a paleo elveket maximálisan felrúgva nyomtam a géleket és izotóniás italokat, addig a feleségem átvette és véleményezte a szombati menüt. A véleménye:

 
„Fehérboros hagymaleves parmezánnal:

Finom volt. 3-4-féle hagyma tökéletes állagúra főzve, nem puha és nem nyers, hanem a kettő közötti. Érződött a fehérbor íze benne, de egyáltalán nem nyomta el. A parmezánt nem éreztem külön, de jól helyettesítette a tejszínt, amit általában a hagymalevesbe teszünk, így parmezán nélkül gondolom nem lett volna ilyen jó ez a leves.

 
Gyöngyhagymás sertéstokány zellerrizzsel:

Elsőre rámondtam, hogy bulgur. Színre, állagra olyan, de érezni a zellert, mivel zeller. A tokány picit lehetett volna puhább. Az első falat puha, omlós volt, utána viszont a többi rágósabb. Nekem sós volt ez a fogás. Picit lágyítottam volna rajta valamivel.”

Írta és fényképezte: Mandel Iván